Lassan hat hónapja
Múlt november
Ez volt az első
Mely azon a napon
Azon az átkozott napon
Kontaktus nélkül telt el
Belefáradtam
Talán bele is untam
Az emlékezés
Sebeimre só
De az ember nyalja a sebeit
Mert így nehezebben
Jóval nehezebben múlnak
És akkor van kifogás
Nem tűnik fel az ásítás
Nem tudom mi jobb
Sírni, vagy szélmalom ellen harcolni
Az a közhelyes harc
A sok mosolygó arc
Nem kell engem szánjon senki
Van lábam
Ettől tudok járni
Van kezem
Könnyebben tudok írni
S van eszem
Enélkül nem tudok sírni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése