2007. 07. 18.

Hallgatom a hangod

Éjnek nagy zajában,
Hallgatom a hangod, de hiába.

Nem vagy már mellettem,
Én mégis veled vagyok,
Nincs olyan pillanat,
Mely nélküled elszalad,
Nincs olyan álom,
Melyet nélküled alszom.

Hiányzik a melled,
Nem döf már szembe az átkozott szemed.
Tapintásod érzem,
De be vagyok baszva,
Jobb ez így nekem,
Dolgaim halasztva.

Te voltál az egyetlen,
Kire nem sajnáltam semmit,
Főleg az időmet,
Ezért lettem senki.

Éjnek nagy zajában,
Életem feltettem,
Egy tétet vesztettem,
A hangodat, hiába...

Nincsenek megjegyzések: